A föl-földobott kő. Messze tornyokat látogat sorba, Szédül, elbusong s lehull a porba, Mindig elvágyik s nem menekülhet, Magyar vágyakkal, melyek elülnek S fölhorgadnak megint. Tied vagyok én nagy haragomban, Szomoruan magyar. Te orcádra ütök. Százszor is, végül is. Ady Endre: A föl-földobott kő. Teljes szövegű keresés. A föl-földobott kő Föl-földobott kő, földedre hullva, Kicsi országom, újra meg újra Hazajön a fiad. Messze tornyokat látogat sorba, Szédül, elbusong s lehull a porba, Amelyből vétetett.
Ady Endre A fölföldobott kő Poems, Literature, Black cherry
A föl-földobott kő című vers 1909 nyarán íródott, akkor, amikor Ady csaknem féléves franciaországi tartózkodás után, június 12-én újra hazatért (Párizsban és a Riviérán volt).Nyugtalanul kószált szerte az országban, hetente más városba ment (Pest, Nagyvárad, Érmindszent, Zilah), majd a hónap végén bevonult a kolozsvári idegklinikára gyógyulni. ADY ENDRE: A FÖL-FÖLDOBOTT KŐ. A föl-földobott kő, földedre hullva, Kicsi országom, újra meg újra, Hazajön a fiad. Messze tornyokat látogat sorba, Szédűl, elbúsong s lehull a porba, Amelyből vétetett. Mindig elvágyik s nem menekülhet, Magyar vágyakkal, melyek elűlnek. Előadja: Sinkovits ImreFöl-földobott kõ, földedre hullva,Kicsi országom, újra meg újraHazajön a fiad.Messze tornyokat látogat sorba,Szédül, elbusong s lehull. Ady Endre. A föl-földobott kő. Föl-földobott kő, földedre hullva, Kicsi országom, újra meg újra Hazajön a fiad. Messze tornyokat látogat sorba, Szédül, elbúsong s lehull a porba, Amelyből vétetett. Mindig elvágyik s nem menekülhet, Magyar vágyakkal, melyek elülnek S fölhorgadnak megint. Tied vagyok én nagy haragomban,
Borostyán együttes A fölföldobott kő ( Ady Endre) YouTube
Ady Endre. A föl-földobott kő (Hungarian) Föl-földobott kő, földedre hullva, Kicsi országom, újra meg újra. Hazajön a fiad. Messze tornyokat látogat sorba, Szédül, elbúsong s lehull a porba, Amelyből vétetett. Mindig elvágyik s nem menekülhet, Magyar vágyakkal, melyek elülnek. ADY ENDRE: A FÖL-FÖLDOBOTT KŐ. A föl-földobott kő, földedre hullva, Kicsi országom, újra meg újra, Hazajön a fiad. Messze tornyokat látogat sorba, Szédűl, elbúsong s lehull a porba, Amelyből vétetett. Mindig elvágyik s nem menekülhet, Magyar vágyakkal, melyek elűlnek S fölhorgadnak megint. Tied vagyok én nagy haragomban,
